Reggel egy órával többet aludhattunk, mint szoktunk. Lassan felöltöztem, a lányok ekkor már a sminknél tartottak. Lassan elindultunk, szokásunkhoz illően bementünk a kedvenc cukrászdánkba. Az eladó minden reggel ugyanolyan mosolygósan köszönt minket, azt hiszem lassan törzsvendégek leszünk. A suli felé vettük az irányt, néhányan (akiknek nem volt első órájuk) szintén a suli előtt várakoztak a kicsengetésre. Mi biosszal kezdtünk, Megan pedig kémiával. Szerintem mi jobban jártunk, főleg, hogy Meg röpdogát is írt. A nap szokásosan telt, annyi különbséggel, hogy Scott próbált velem beszélni, de én soha nem hallgattam meg, egyszerűen nem vagyok kíváncsi a hülyeségeire, el kéne felejtenem őt. Harmadik óra után Jessica hazament mondván hogy fáj a feje (szerencsére). Órák után Megant vártuk, hogy menjünk haza, de csak nem akar kijönni a föci óráról, ennyire szereti?:)
-Tudom, hogy haragszol rám, de beszélnünk kellene...-jött oda hozzám Scott. Már megint kezdi....
-Miről is kéne beszélnünk?-förmedtem rá.
-A tegnapi napról.
-Óóó....tényleg?-kérdeztem úgy mintha nem is gondoltam volna.
-Délután 7-kor gyere a főtérre! Kérlek, csak gyere el!-kezdett könyörögni.
-Még meggondolom. Most megyek,szia.-mentem el kicsit bunkón. Tudom, hogy nem így kellett volna reagálnom, de ezzel az állandóan változó viselkedésével megőrjít. Megan végre végzett, kiderült, hogy a tanár még az anyagot magyarázta amikor kicsöngettek és ezért késett.
-Mit akart Scott?
-Azt, hogy beszéljük meg a tegnapi dolgot.
-Biztosan nem direkt csinálta azt veled, és te meg túlreagáltad.-mondta El.
-Jóvá akarja tenni!-védte most már Megan is Scott-ot. Rábeszéltek, hogy menjek el a találkozóra. Otthon gyorsan megtanultam. Majd eszembe jutott, hogy ma volt a határidő a cserediákos program jelentkezésére én meg teljesen elfelejtettem. Gyorsan felhívtam az iskola titkárságát, nagy szerencsémre meg tudtam beszélni az osztályfőnökkel és megígérte, hogy amit tud azt megteszi annak érdekében, hogy benne legyek ebben a cserediákos programban. Elizabeth átküldte néhány képét amit ő rajzolt. Mindig elámulok, hogy milyen ügyes:) Apu feljött a szobámba, kicsit megijedtem amikor azt mondta, hogy beszélnünk kell. Ezt a mondatod ma már másodjára hallom és nem tartozik a kedvenceim közé. Szóval.....el sem tudtam képzelni, hogy miről szeretne velem beszélgetni, mert nagyon komoly volt.Azt hittem, hogy anyáék zargatják még mindig, de szerencsére nem.
-Mostanában elég kevés időt töltünk együtt mert nekem sok a munkám és neked meg ott vannak a barátnőid akiket nem hanyagolhatsz el. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk nyaralni egy kis időre, jobban mondva őszelni vagy telelni. Olyan helyekre gondoltam, mint például Egyiptom vagy Ausztrália. Dönts el, hogy hova szeretnél menni.-mondta már mosolyogva. Én a nyakába ugrottam örömömben. Olyan jó fej apukám van. Még beszélgettünk egy kicsit, majd nem bírtam tovább. Elmondtam az egész Scott-os történetet neki. Ő csak pislogva hallgatta. Amikor befejeztem a mondókámat még mindig nem tudott mit mondani. Mondjuk jó sok mindent zúdítottam rá. Ő is azt tanácsolta, hogy ma mindenképpen menjek el vele beszélgetni. Már idő volt, úgyhogy felkaptam magamra a kedvenc pulcsim és már indultam is a térre. Scott hamar észrevett és odajött hozzám.
-Nagyon örülök, hogy eljöttél! Ezt hoztam neked!-nyomott a kezembe egy pohár jégkását. Honnan tudja, hogy szeretem a jégkását? Na mindegy.... Próbáltam lelkileg erős lenni, mert Scott nagyon helyes és nem szabad visszaesnem. Csendben szürcsölgettük a jégkását, majd olyan helyek felé vitt Scott amit eddig nem nagyon ismertem és emberek is alig jártak arrafelé. Elmondta, hogy nem direkt volt a tegnapi Jessicás dolog. Ő teljesen máshogy képzelte el a tegnap estét, csak Jessicáék közbejöttek és nem tudtak szabadulni tőlük. Megint azon a tetőn kötöttünk ki ahol én egyszer találkoztam a fehér cicával, de ezúttal nem találtam őt. Már sötét volt és az egész város ki volt világítva.
-Miért pont ide hoztál?-néztem rá kérdőn. Ő nem szólt semmit, csak maga felé fordított és gyengéden megcsókolt! Ekkor volt az a pont, hogy úgy éreztem, hogy Scott soha többé ne engedjen el. Majd ellépett tőlem.
-Bocsánat, tudom, hogy te nem szere.....-nem tudta befejezni a mondatot, mert most én csókoltam meg. Olyan romantikus volt az egész ahogyan egymást öleltük a város fényében. Scott a házunkig kísért, majd egy röpke csók után hazaindult. A boldogságtól olyan érzésem volt mintha szárnyaim lennének és tudnék repülni. Felmentem a szobámba a lányoknak írtam egy SMS-t, hogy mostantól már nem a szinglik táborát erősítem. Konferenciahívást indítottunk és mindent részletesen elmeséltem nekik, ők persze sikítozással reagáltak:D Már az ágyban voltam és a kedvenc könyvemet olvastam amikor apu kopogott az ajtómon. Bedugta a fejét és csak egy vigyorgós lányt láthatott.
-A lányomnak vagy barátja van, vagy kicserélték! Melyik?-kérdezte nevetve.
-Az első!-válaszoltam boldogan. Neki is elmeséltem a sztorit. Már késő volt, úgyhogy apu is ment aludni, becsukta maga mögött az ajtót, de még egyszer visszanézett:
-Örülök, hogy ennyire boldog vagy!-mondta halkan és kiment. Elalvás előtt végig gondoltam szinte mindent. Madridban szörnyű életem volt (azt hiszem kimondhatom), most meg: van két szuper legjobb barátnőm, egy szuper barátom, táncra járhatok, és ami nagyon fontos, együtt élek az apukámmal aki mindent megad, hogy én boldog lehessek!<3
***
Itt is van a legújabb rész! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Próbálom minél gyorsabban hozni az újabb és újabb részeket. Remélem, hogy jól telt a szünetetek:) Olvasgassatok;)<3
Lizzie
