5. rész: Az első nap

Reggel nagyon izgatottan keltem, mert ma van az első tanítási nap. (Nyelvvizsgáról csak annyit, hogy sikeresen letettem a felsőfokút.) Reggelinek csak egy almát ettem de többet nem is bírtam. Kitettem az ágyamra ruha összeállításokat, hogy majd apu kiválassza. Bejött és még szép, hogy nem a neon zöld színű pólót választotta, hanem egy egyszerű fehér blúzt, fekete szűk szoknyával. Ezt vettem fel. Még gyorsan kisminkeltem magam de nagyon szolidan, hogy ne keltsek feltűnést és végre elindultam. Rövid gyaloglás után már a suli kapujában találtam magam. Nagy levegőt vettem és beléptem az aulába. Mindenki ezerrel pörgött, jobbra-balra szaladgáltak a felsőbb évesek. A portástól kértem útbaigazítást, kiküldött az udvarra mert ott lesz egy rövid ünnepély. Kimentem, és végre megtaláltam az új osztályom. Gyorsan bemutatkoztam az osztályfőnökömnek és már el is kezdődött az ünnepség. Miután végeztünk bementünk a termünkbe. Elég kevesen voltunk egy osztályban, csak 22-en. A csengő megszólalt és az osztályfőnökünk beviharzott a terembe. Mindenki bemutatkozott, a tanár mondta, hogy még fog jönni egy fiú csak kicsit késve. Körülbelül fél óra telt el és kopogtak az ajtón, mindenki odafordult. És vajon ki lépett be a terembe? A hiányzó osztálytársunk aki nem volt más mint Scott, alig kaptam levegőt.... Bemutatkozott, innen tudom, hogy gördeszkázik. Leült a helyére, eközben összepacsizott egy barna hajú sráccal. Csak délelőtt voltak órák, de már nagyon untam, a tanár folyamatosan a házirendről beszélt. Végre vége lett, megszólalt a "megváltó csengő". Felálltam és indultam volna de Scott megállt előttem.

-Reméltem, hogy még találkozunk.-mosolygott.

-Én is...-alig mertem beszélni. A folyosón még beszéltünk majd gyorsan elment mert programja volt. El sem tudom mondani, hogy mennyire örültem neki. Ballagtam hazafelé a halk utcákon majd meghallottam, hogy valaki elég hangosan beszél mögöttem. Hátrafordultam és az egyik lány osztálytársam volt. Bevárjam őt és menjünk együtt vagy mi legyen? Nem kellett sokáig gondolkoznom mert éppen, hogy lerakta a telefont elejtette a táskáját és kiszóródtak belőle a cuccai. Siettem segíteni neki.

-Köszönöm, hogy segítettél. Elizabeth Wright vagyok.-nyújtotta kézfogásra a kezét.

-Én Lizzie Campbell vagyok és igazán nincs mit.-együtt mentünk tovább és kiderült, hogy csak néhány utcára lakik tőlem Elizabeth. Megbeszéltünk, hogy fél óra múlva találkozunk és elmegyünk sétálni egy kicsit. Apának elhadartam a mai dolgokat és már siettem is átöltözni. Már nem volt annyira meleg úgyhogy ezt a ruhát vettem fel. Éppen hogy kiértem az ajtón Elizabeth már ott várt. Vagyis táncolt de nem vett észre. Az ajtócsukódást észrevette és megállt mintha misem történt volna én pedig tátott szájjal bámultam őt.

-Miért nem mondtad, hogy tudsz táncolni?-kezdtem el faggatni.

-Mert nem kérdezted?!-kérdezett vissza. Elmesélte, hogy régóta jár táncolni. Amikor megtudta, hogy én is élek halok a táncért sikítozva rohangált. Holnap megyek az első táncórára Elizabethel. El felvilágosított, hogy Scott és Jake valószínűleg a suli nagymenő lesznek. Estig össze-vissza császkáltunk és jól megismertük egymást. Hazamentem de Skype-on folytattuk tovább a beszélgetést. Apu hiába kiabált, hogy menjek le vacsorázni én csak: -Mindjárt! Sietek! Fél perc!. Végül csak nem mentem le, kicsit mérges is volt rám de annak örült, hogy már az első napon találtam magamnak egy barátnőt. Scott-ról persze nem meséltem, ráér még. Éjfél elmúlt amikor abbahagytuk a csevegést és aludni mentünk. Azt hiszem megtaláltam ez első igazi barátnőmet!:)