1. fejezet: Bonyodalom

-CSATT!-azt hittem a fájdalomtól összeesek. Ránéztem Bobbyra és rohantam fel a lépcsőn a szobámba, ekkor már jócskán folytak a könnyeim. Becsaptam magam mögött az ajtót és az ágyamon sírtam tovább, már levegőt is alig kaptam.... 

Szóval kezdeném az elejétől. Bobby anya élettársa, nem tudom melyikünk utálja jobban a másikat de ez már kezdetektől így van. Pontosabban 17 éve. Apunak nem mondtam még soha, mert ha beszélek vele telefonon (nagy ritkán) nem fogom rázúdítani a problémáim. Anya pedig Bobby oldalán áll, mondván, hogy én vagyok a gyerek. Két napja volt a születésnapom, tizennyolc éves lettem, nem hinném, hogy annyira gyerek lennék. Az elején éppen egy pofont kaptam Bobbytól mert negyed órát késtem (elmentem egy kicsit sétálni egyedül). Anya persze meg sem szólalt, nemhogy megvédett volna. De nem ez az első eset. Ez szinte mindennapos. Barátaim nincsenek így senkinek nem tudom elmondani a problémáim. De végre döntöttem! Elmegyek itthonról, hogy hová azt még nem tudom, csak el valamerre. Anyáék elmentek a boltba, addig két bőröndbe összepakoltam a ruháim, és elindultam a repülőtérre. Útközben azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy apához megyek Rómába. Megérkeztem (taxival) a repülőtérre, és óriási nagy szerencsémre volt még két repülőjegy Rómába. Az egyiket meg is vettem. Már csak tíz perc volt a felszállásig úgyhogy igyekeznem kellett. A repülő felszállt, életemben először most repültem. Be kell vallanom, hogy fantasztikus érzés. Pár óra múlva meg is érkeztem Rómába. Gyönyörű város! Gyorsan felhívtam apát, hogy merre van. Persze azt azért nem mondtam, hogy én is itt vagyok. Megmondta a pontos címet, én pedig taxival odamentem. A csengőre ki is volt írva a neve: 'Norman Campbell'. Becsengettem és pár másodperc múlva nyílt az ajtó. Ahogy megláttuk egymást rögtön egymás karjaiba borultunk. Apu kicsit elérzékenyült mert több, mint egy éve nem látott.

-Hogy-hogy idejöttél? És egyáltalán mivel?-kérdezősködött.

-Repülővel jöttem. De ugye nem baj, hogy itt vagyok?

-Dehogy baj, sőt! Annyira örülök Lizzie, hogy látlak!-mondta még mindig könnyek között. Elmagyaráztam a helyzetet ami otthon történt az évek során. Éppen hogy végeztem a mondókámmal anya hívott de nem akartam felvenni. Apu mondta, hogy akkor majd beszél ő, csak meg kell nyugtatni anyáékat, hogy biztonságban vagyok. Szerintem felesleges de mindegy...

-Mégis, hogy került oda hozzád a gyerek? Hülyének nézel engem? Repülővel, mi? Na most már ne hülyíts! Ha ott van veled Lizzie akkor beszélnék vele!-ordított a telefonból. Na most jön a 'feketeleves'. 

-Lizzie vagyok, mit szeretnél?-kérdeztem anyától kicsit bunkó stílusban.

-Mi az, hogy mit szeretnék? Most azonnal hazajössz Madridba!-üvöltött most már velem is, de jó....

-Nem fogok visszamenni! Én itt maradok Rómában, apuval. Elegem volt, hogy 17 éven át nem lehetett egy barátom sem és még te is ellenem voltál. Éljél tovább boldogan Bobbyval. Szia.-és letettem a telefont. Az igaz, hogy nem megfelelő stílusban beszéltem, de végre kimondhattam azt amit gondolok. Apu azt mondta, hogy nagyon örül, hogy ezentúl vele élek és ha akad valamilyen problémám akkor azt nyugodtan mondjam meg neki. És legnagyobb örömömre járhatok táncegyesületbe! Szeptemberben pedig itt fogom elkezdeni az egyetemet. Apu sokkal engedékenyebb de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok. Például tilos az alkohol, cigaretta stb. Eddig sem gondoltam volna, hogy ilyeneket csinálnék. Apa nemrég költözött el egy nagyobb lakásba így saját szobám van, ami jóval nagyobb mint az előző. Még ma elmentünk egy lakberendezési boltba és én választhattam ki a bútorokat meg a többi kis dísztárgyat. A bútoraimat hamar összeszereltük és minden tetszőlegesen elrendeztem. Az eredmény szerintem szuper lett! A továbbtanulással kapcsolatban pedig már most elkezdtünk érdeklődni. Felhívtunk néhány sportegyetemet, majd augusztus végén kell mennem felvételizni. Azért szeretnék továbbtanulni ezen a területen mert mindenem a sport főleg a tánc. Jövő héttől már elkezdek járni a táncegyesületbe. Annyira várom!:)

 Ez az új szobám(:

***

Itt is van az első rész, remélem, hogy tetszeni fog! Próbálok sietni a következővel!<3;)

                                                                                  Lizzie