3. fejezet: Már megint...

                                                                       *3 hét elteltével*

Reggel kicsit nyűgösen ébredtem, főleg akkor amikor rájöttem, hogy ma fogok felvételizni. Össze-vissza kapkodtam, apa meg már hülyének nézett. Ebédre alig ettem valamit, és a ruhaválasztás....Na az kész katasztrófa. Az ágyamon hevert az egész ruhatáram de még mindig nem volt semmi ötlet. Gondoltam rövidnadrágban csak nem mehetek, kiskosztümben pedig nem fogok. A választásom egy teljesen egyszerű, szolid ruha összeállításra esett.

Gyalog mentem a sulihoz, azt hiszem nem volt jó választás. Ugyanis kétszer majdnem lefröcskölt sárral az autó, többször megbotlottam, és mivel nem figyeltem a közlekedést simán átmentem a piros lámpán úgyhogy majdnem elütöttek. Ezek után még vizsgázzak. Odaértem a sulihoz, csak egy kicsit kellett várnom, mert hamar sorra kerültem. Egy kicsi teremben zajlott a felvételi, négy tanárral találtam szemben magam amikor beléptem az ajtón. Húznom kellett egy lapot (tételt húztam) volt tíz perc felkészülési időm és már beszélhettem is. Óriási nagy szerencsémre olyan tételt húztam amiről sokat lehet beszélni és ezt a lehetőséget rendesen kihasználtam. Persze angolul beszéltem. Az igaz, hogy járok külön tanárhoz aki az olaszt tanítja, azért még nem vagyok olyan jó szinten. Mikor végeztem a mondókámmal, akkor csak bólintottak a vizsgáztató tanárok és ki kellett mennem a folyosóra tovább várakozni. Még további egy órát ücsörögtem magamban, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és mondták a nevem. Teljesen lesápadtam, szólni is alig tudtam valamit. Hosszas beszéd után végre kinyögték a tanárok, hogy felvettek! Hihetetlen! Annyira örültem! Ugrándozva mentem haza, rögtön apa nyakába ugrottam. Úgy döntöttünk, hogy ezt meg kell ünnepelnünk. Vacsorázni mentünk volna de semmi kedvünk nem volt elmenni az étterembe és vissza, így csak rendeltünk kaját. Desszertet pedig én sütöttem. Apa szerint őstehetség vagyok a sütés terén. Végülis tizenkét darab muffint nem nagy dolog elkészíteni. Még nagyon sokat nevetgéltünk, estére az egész lakás pattogatott kukoricából állt. Próbáltunk beledobni a szánkba de nem sok sikerrel. Már késő volt, holnap megint olaszórára kell mennem, úgyhogy mentem magam eltenni holnapra. Jut eszembe a tánc.... Már el kellett volna kezdenem járni táncolni csak akadt egy kis probléma. A tánctanár eltörte a bal lábát és a jobb csuklóját, tanár nélkül pedig nincs óra. Legújabb információ szerint csak szeptemberben indul újra a táncoktatás de akkor is új oktatóval. Na de most már tényleg megyek aludni. Jó éjszakát!:)

                                                                              

                                                                                    ***

Meghoztam a harmadik részt! Remélem, hogy tetszik. Sietek a következővel!<3;)

                                                                                                                           Lizzie