8. rész: Hárman

Végre rendesen kialudtam magam és nem arra ébredtem, hogy apa kelt vagy csörög a telefonom. Fél tizenkettő volt. Kimásztam az ágyból és mentem le reggelizni.

-Jó reggelt Lizzie! Jó sokáig aludtál. Éjszaka sokáig fent voltál?-köszöntött apa.

-Jó reggelt! Nem tudom meddig voltam fent de nem hiszem, hogy olyan sokáig. Mi lesz a reggeli?-kíváncsiskodtam.

-Reggeli? Inkább ebéd, vagy nem?-nevetett fel apu.

-Akkor ebéd. Nekem mindegy csak valami kaja legyen!-nevettem most már én is. Míg elkészült az ebéd addig megfűztem apát, hogy had menjek át Elizabethékhez segíteni. Nem kellett sokáig könyörögnöm mert hamar megengedte.

-És mire is kellenek ezek a meghívók?-értetlenkedett.

-Az én egyetememnek van egy testvériskolája Angliában. És aki szeretne az jelentkezhet cserediákprogramra és egy héten keresztül nála lesz az angol gyerek és ez fordítva is működik. A hét végén pedig lesz egy búcsúbál és tulajdonképpen erre kellenek a meghívók. Érted már?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.

-Óóó....már értem. És te is jelentkeztél erre a cserére?

-Én nem....

-Ha szeretnél akkor nyugodtan jelentkezz, mert ez egy jópofa dolog! De csak ha szeretnél, én nem akarom rád erőltetni!

-Még átgondolom, de azért köszönöm.-néztem rá hálásan. Nemsokára elkészült az ebéd és gyorsan el is pusztítottuk. Apu addig nyaggatott míg sütöttem egy kis sütit de én magam alig tudtam belőle enni, apu mind megette. Felmentem a szobámba és átöltöztem mert már indultam El-ékhez. Felhívtam Megan-t, hogy mikor mehetek érte. Ő még nem volt kész de azt mondta, hogy mire odaérek eléjük addigra meglesz. És valóban csak egy kicsit kellett rá várnom. Úgy döntöttünk, hogy üres kézzel azért mégsem mehetünk inkább vegyünk valamit. Beugrottunk a kisboltba, azt azért nem mondom, hogy kifosztottuk az árukészletet de azt sem, hogy alig vettünk valamit. Vettünk öt zacskó chips-et, két üveg üdítőt, pattogatott kukoricát és a kedvencemet nutellát! Azért be kell vallani, hogy nem csak nekem a kedvencem.... Mikor megérkeztünk El lakásához elég vadul kezdtük el nyomni a csengőt, inkább csak Megan, egyszerűen nem akarta abbahagyni. El jó hangosan ordította, hogy "Megyek", Megan ekkor leszállt a csengőről, de az beragadt és még mindig jó hangosan csengetett. Elizabeth tuti, hogy síkideg lesz....

-Mit kell ennyit nyomni azt a csengőt? Mondtam, hogy jövök!-köszöntött minket El.

-Beragadt....-néztünk boci szemekkel, hogy mi tényleg nem vagyunk hibásak (most már). Gyorsan bementünk a házba mert már az egész utca zengett a csöngőtől.

-Na most figyeljetek!-húzta ki magát El. Az ajtó fölött volt a csengő, odahúzott egy széket, fogott egy telefonkönyvet, felállt majd teljes erejéből rávágott egyet a csengőre. Abban a pillanatban síri csend lett.

-Nem lett volna egyszerűbb ha szólsz a szüleidnek?-kérdeztem.

-Nincsenek itthon. De csak megoldottam.-vágta rá. Elvonultunk El szobájába borítékokat gyártani. Egészen jól haladtunk. Két és fél óra múlva már 130 darab készen volt.

-Asszem ennyi elég is volt mára. Hogy megháláljam a segítségeteket mind a kettőtöknek állom a mozijegyét, okés?-húzta mosolyra a száját El.

-Moziba megyünk?-kezdett el ugrándozni Megan.

-De csak ha akartok....

-Még szép!-vágtam rá kapásból. A kész meghívókat elpakoltuk és már úton is voltunk. Még jó, hogy siettünk mert már csak pár perc volt az egyik kedvenc vígjátékunk kezdetéig. Siettünk elfoglalni a helyünket de ekkor jöttem rá, hogy nem vettünk semmi ropogtatni valót. Rohantam venni pattogatott kukoricát és mint az őrült rohantam vissza. Éppen visszaértem a film kezdetére. Hiába láttuk már vagy ötvenszer a filmet, még mindig végigröhögtük. Mikor vége lett egy kicsit sétáltunk még a plázában és beültünk kávézni is. Néha elcsodálkozok azon, hogy mennyit bírunk enni.... Visszamentünk Elizabetékhez, zenét hallgattunk meg megettük a maradék kaját. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom, valaki hívott. Azt gondoltam, hogy biztosan apu az. Tévedtem. Elállt a lélegzetem, a többiek csak azt kérdezték, hogy mi bajom van már. Ránéztek a telefonomra és ők is eléggé meglepődtek, Scott hívott.....

                                                                                  ***

Szerintem elég hamar meghoztam az új részt. Próbálom ugyanilyen gyorsasággal hozni a következőt. Addig is jó olvasást Nektek!<3;)

                                                                                       Lizzie