Reggel viszonylag sokáig aludtam. Kicsoszogtam a konyhába és találtam egy üzenetet: 'Jó reggelt Lizzie! Elmentem a boltba, sietek! Puszi: Apa'. Rendben. Kinyitottam a hűtőajtót, de tejen kívül semmit nem találtam. Bekapcsoltam a TV-t és ekkor jöttem rá, hogy nem tudok olaszul. Erre eddig miért nem gondoltam? Na mindegy. Bekapcsoltam a laptopom, anyáéktól kaptam néhány fenyegető e-mail, (rendőrrel fognak beszélni, értem jönnek, blablabla.....) az összeset kitöröltem, hát nem érti meg, hogy nem akarok visszamenni hozzájuk. Apa közben megérkezett. Kipakoltuk a kajákat és megreggeliztünk.
-Mit szólnál hozzá ha ma elmennénk körülnézni a városban?-érdeklődött.
-De jóó! Mikor indulunk?
-Mondjuk most?!
-Szupeer! Már öltözködöm is!-teljesen bepörögtem az ötlettől. Kinéztem az ablakon, tipikus nyári idő. Egy felhő sincs az égen, a nap szinte már éget. Végül egy laza ruhát vettem magamra:
.jpg)
-Felőlem indulhatunk!-ugrottam az ajtó elé.
-De gyors voltál!-válaszolt és már indultunk is. Tényleg nagyon meleg volt. Útközben vagy kétszer vettünk fagyit. Apu minden nevezetes épületről részletesen beszámolt. És néhány olasz szót is megtanított. Este volt de mi még mindig a városban ténferegtünk, végül bementünk egy pizzázóba enni. Lassan elindultunk haza, apát éppen hívták telefonon, úgyhogy csendesen sétáltam egymagamban. Felnéztem az égre, nem telt bele pár másodperc és hirtelen egy kis ütést éreztem majd a földre huppantam. Egy nagyon helyes fiú nyújtotta a kezét felém, hogy segítsen felállni. Mondott valamit (gondolom olaszul) de én elég furcsán nézhettem rá mert átváltott angolra. Így már jobban megértettem.
-Scott Edwards vagyok. Bocsánat, hogy az előbb neked mentem, nem volt szándékos...-nézett rám bocsánatkérően.
-Én Lizzie Campbell vagyok. Szerintem inkább nekem kéne bocsánatot kérnem. De azért köszönöm, hogy felsegítettél.-mondtam, egy kicsit zavarban voltam. Erre ő elmosolyodott én pedig azt hittem, hogy helyben elájulok.
-Remélem még találkozunk a közeljövőben! További szép napot!-köszönt el.
-Neked is szép napot!-köszöntem, és már el is ment. Még egyszer visszanézett, én meg csak bámultam őt sokáig. Remélem, hogy találkozunk még valamikor. Apu észre sem vette, hogy lemaradtam, csak telefonált tovább. Sikeresen hazaértünk (mármint többször nem estem el) de én még mindig a fiú hatása alatt voltam. El kellene felejtenem, úgysem találkozok vele már soha többet. Akkora nagy ez az ország, és ki tudja, hogy hogyan keveredett ide...Mindegy.
-Hétfőn be kell mennem a munkahelyemre, de csak délelőtt. Van még néhány ügy amit el kell intézem.-sóhajtott apu. Ha még nem említettem volna apa könyvelő. Szóval holnap egyedül leszek itthon, elméletileg csak délelőtt de kitudja mi lesz abból. Gyorsan megfürödtem és már mentem is aludni. Nem mondanám, hogy hamar elaludtam, még mindig Scott járt a fejemben. El kell felejtenem, el kell felejtenem, talán sikerülni fog....
***
Itt is van az új rész! Egy kicsit rövid lett azért remélem, hogy tetszik! Igyekszem hozni a kövi részt!:)<3
Lizzie
Te komolyan megőrjítesz...!!!
VálaszTörlésAnnyira jóóó! Remélem, hogy még látják egymást Scott-tal.;)
Gyorsan hozd a kövit...!
<3<3<3
Melanie
Próbálok sietni és köszönöm!!!<3 ;)
Törlés