4. rész: Most már elég

Reggel valaki vadul csöngetett, úgyhogy rohantam az ajtóhoz. Kinyitottam de nagyon megijedtem. Két rendőr állt velem szemben. Ezek meg mit akarhatnak, talán eltévesztették a házszámot? 

-Jó reggelt! A helyi rendőrségtől jöttünk, Norman és Lizzie Campbellt keressük.-monda az egyik eléggé komoran.

-Jó reggelt! Idehívom az apukámat!-próbáltam nekik elgügyögni. Apa hirtelen megfogta a vállam, szóval nem kell idehívnom...

-Jó reggelt! Én vagyok Norman Campbell. Miben segíthetek?-tudakolta, de ő is elég zaklatottnak tűnt. Bevezettük a két vendéget a nappaliba. Eközben az agyam folyamatosan csak azon kattogott, hogy mit akarnak tőlünk. Apának van valami "sötét múltja"? Már falfehér voltam. Gyorsan felrohantam a szobámba átöltözni, mert eddig egy pizsiben voltam. Pár perc múlva már én is a nappaliban csücsültem. Elég feszült volt a hangulat, én a kezemet tördeltem.

-Szóval akkor térjünk a lényegre. Madridból kaptunk egy levelet.....-itt fújtattam egy nagyot, persze mindenki rám nézett. Huupsz...

-Folytatnám....A levélben az áll, hogy Lizzie Campbell elhagyta madridi otthonát anélkül, hogy szólt volna az édesanyjának aki egyben a gondviselője és nevelőapjának. Idejött Rómába az édesapjához és nem beszél az anyjával. Az anyja azt szeretné ha hazamenne és így is kell tennie.-fejezte be a mondókáját. Hogy mi?! Miért kötelező visszamennem?

-Elmúltam tizennyolc éves már felnőtt vagyok és én fogom meghozni a döntést. Szóval én nem fogok visszamenni Madridba az anyámékhoz!-érveltem.

-Ha elmúlt tizennyolc éves akkor valóban van joga a döntéshez. Ha ez végleges akkor kérem írja alá ezt a papírt.-elolvastam a nyilatkozatot, minden stimmel, úgyhogy aláírtam. A rendőrök elmentek mi pedig megkönnyebbültünk. Ez a reggel is szuperül indult.... Idő volt, úgyhogy indultam olaszórára. Az úton próbáltam elfelejteni a problémákat mert nagyon kellene koncentrálnom az órára, elvégre a felsőfokú nyelvvizsgát szeretném letenni szeptemberig. Óra végén a tanár azt mondta, hogy nagyon jól megtanultam a nyelvet és simán menne a nyelvvizsga. Egy jó hír!:) Apának is elújságoltam, hogy milyen tehetséges vagyok, annyira beleélte magát, hogy felhívott egy sulit, jövő héten nyelv vizsgázok, de jó.... A nap hátralévő részében  táncikáltam egyedül a szobámban majd úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Ezt a ruhát vettem fel:

Össze-vissza lófráltam a kis utcákon. És sokadszorra is rájöttem, hogy imádom Rómát. Már elég sötét volt de engem nem zavart. Végre egyedül lehettem és elgondolkozhattam az életemről. Egy kicsit sírtam is amikor anyáékra gondoltam vissza. Eddig nem voltam neki olyan fontos, most hirtelen meg igen? Hagyjuk.... Felnéztem az égre, ma pont telihold volt. Találtam egy keskeny lépcsősort, nincs mit veszítenem alapon elindultam fel a lépcsőn. Egy tízemeletes lakás tetején találtam magam. A kilátás gyönyörű volt, éjjel kivilágítva minden.... Leültem a tető szélén és elmerengtem a tájban. Még Scott is eszembe jutott. Már nem emlékszem olyan tisztán az arcára, mint amikor megláttam. Hirtelen egy nyávogásra lettem figyelmes. Ijedtemben majdnem lezuhantam a tetőről. Óvatosan hátranéztem és egy fehér cica jött felém. Kicsit félénk volt, de nagy nehezen odahívtam magamhoz. Alig kezdtem el simogatni máris hangos dorombolásba kezdett. Elneveztem Boldinak. Nem maradtam sokáig mert apa már hívott, hogy késő van és menjek haza. Gyorsan szedtem a lépteimet hazafelé. Megvacsoráztam és már mentem is aludni.

                                                                                     ***

Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszeni fog! Próbálok sietni a következővel!<3;)

                                                                                 Lizzie