6. rész: Mindennapok

Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom, El hívott. Alig volt hajnali öt óra.

-Jóh reggelth El!-köszöntem ásítás közben.

-Neked is Liz! Ugye nem ébresztettelek fel?-kérdezte a tőle megszokott pörgős hangon.

-Valójában még aludtam. De te miért vagy fent hajnali ötkor?-kérdeztem tűnődve.

-Azt próbálom kiválasztani, hogy mit vegyek ma fel. Tudnál egy kicsit segíteni?

-Persze!-vágtam rá. Próbáltunk webcamerán keresztül beszélni de mindig megszakadt a net. Úgy döntöttem, hogy átmegyek. Abba a ruhába mentem amibe suliba is fogok. felkaptam a táskát a hátamra és halkan elindultam le a lépcsőn. Kis csörömpölést hallottam a konyhából, ekkor jutott eszembe, hogy apu ma korán megy dolgozni. Meg kell várnom míg elindul és csak utána mehetek, mert nem hiszem, hogy elengedne hajnalban akárhová is. Nem kellett sokat várnom, már csak az ajtócsukódást hallottam. Lementem a lépcsőn és elindultam Elizabethékhez. Be sem tudtam csöngetni mert már ki is nyitotta El az ajtót. Halkan felmentünk a szobájába. Szerintem nagyon szép szobája van. A ruhák összevissza hevertek mindenhol. Hamar kiválasztottam, a megfelelőt. Egy kicsit zenét hallgattunk és El megmutatta a rajzait. Nagyon szuperül tud rajzolni, az egyik rajzát pályázatra pályázatra küldi. Elindultunk a suli felé nagyon lassan mert még csak hét óra volt. Beugrottunk egy cukrászdába. Ettünk egy sütit kávéval reggeli gyanánt. Elég sokat elökörködtünk a cukrászdában.

-Amúgy mi is az első óránk?-kérdeztem teli szájjal.

-Mindjárt megnézem...de hát nincs is első óránk! Még van csomó időnk.-virult El. Mikor befejeztük a reggelit sétáltunk egy kicsit a városban, olyan jó nyári idő volt még. Addig hülyéskedtünk, hogy észre sem vettük, hogy negyed óra múlva kezdődik az óra. Úgy loholtunk, hogy még levegőt is elfelejtettünk venni. Gyorsan beültünk a matekterembe, szerencsére még volt néhány percünk. Körülnéztem de nem láttam Scottot csak a haverját, de ő is mögöttünk ült. El kicsit furcsán viselkedett, de azt mondta, hogy nincs semmi baja. Felőlem.... Becsengettek, a tanár pedig alig ért be gyorsan bemutatkozott és már szélsebesen írt a táblára. Alig telt el tíz perc a karom annyira fájt a sok írástól, hogy azt hittem, hogy leszakad. Valaki kopogott.

-Jó reggelt! Elnézést a késésért.-jött be Scott a terembe. Mindig olyan váratlanul jelenik meg.

-Azonnal ülj le valahova!-utasította a tanár de kicsit sem volt kedves. Körbenézett és leült mögém. Rögtön összepacsiztak Jakeval. Már nem is különösebben érdekelt az óra csak az, hogy miket beszélnek mögöttünk. Scott néha belerúgott a székembe amikor hátranéztem akkor persze rögtön elnézett mintha nem is ő lenne. Szünetben ugyanezt csinálja csak megbök, mint valami kisgyerek, én meg vissza.... El nagyon furcsa volt egész nap. Végül már nem bírtam tovább és berángattam a lányvécébe.

-Most nincs itt senki. Elmondanád, hogy mi a bajod? Egész nap hiába szólok hozzád nem is figyelsz rám! Nekem nyugodtan elmondhatod ha van bármi!-próbáltam győzködni. Csak annyit tudott mondani, hogy a "matekórán láttam". Nem bírtam egy értelmes mondatot kiszedni belőle. Aztán megvilágosodtam.

-Neked tetszik Jake!-ugráltam körülötte.

-Mivan? Ezt meg honnan szedted?-kérdezte falfehér arccal.

-Kitaláltam. Csak akkor vagy olyan furcsa ha Jake a közeledben van.-és igazam volt. El bevallotta, hogy már tegnap is felfigyelt rá. Végül én is elmondtam, hogy Scott egy kicsit tetszik nekem. Vége lett az óráknak. El-nek tényleg igaza volt. Scott és Jake a menők közé tartoznak de ez nem is lenne olyan nagy probléma hacsak nem tapadnának rájuk a lányok. Jessica (lány osztálytársunk) ott ült Scott mellett és végig fogdosta. Kicsit ideges lettem, de El kirángatott a suliból. Próbáltam lenyugodni hazafelé menet. Arra gondoltam, hogy ma végre elmehetek a táncórára. Különváltunk, én siettem megtanulni holnapra. Egy sporttáskába gyorsan bepakoltam a cuccaim, nem sokkal később Elizabeth csöngetett és már mentünk is a táncórára. Busszal mentünk a helyszínre. Amikor beértünk az épületbe szerencsére találkoztunk a tanárral. Nagyon örült, hogy elkezdek táncolni. Először El öltözött át, majd én. Két órán keresztül táncoltunk, hogy őszinte legyek nagyon elfáradtam, de nagyon nagyon élveztem. Óra után kicsit részletesebben beszéltem a tanárral. Apu hívott, hogy hol vagyok ilyen sokáig, úgyhogy hazaindultunk. Vacsora közben csak beszéltem meg beszéltem. Lefekvés előtt azon gondolkoztam, hogy Scott egyik pillanatban nem hagy békén (rám mosolyog, bökdös) a másikban pedig Jessicával hülyül, engem pedig figyelembe sem vesz.... Na de mindegy. Jó éjt!:)

                                                                              ***

Itt is van az új rész! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Ígérem, hogy sietek a következővel!;) <3

                                                                                                                              Lizzie